Január 31. csütörtök – tavaszi idõ

Nagyon szép a mi szakmánk, de nagyon nehéz. Ezt érzem hetek óta, hogy a gyerekek nagy részének egyéni foglalkozásra lenne szüksége. Meg arra, hogy valahogy össze lenne gereblyézve mindaz az erõ és szándék, ami mûködhetne az érdekükben. És talán mûködik is, csak összehangolatlanul. Húzzuk mi az evezõt mindannyian, de nincs összhang, nem azonos a ritmus. „Az élet nehéz” – Járatlan út. Ha az élet nehéz, nem feltétlen velem van a baj.Örülök, hogy van idõm és módom gondolkodni a dolgokon. Meg annak is, hogy ha közvetve is, de azért néha jön egy kis visszajelzés arról, hogy volt érteleme az erõfeszítéseknek.Ez ma megtörtént. Jelszó: dominik.

Szerző: empszi  2013.01.31. 17:16 4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://empszi.blog.hu/api/trackback/id/tr865912061

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

amerika24 2013.01.31. 20:50:20

Szép a kecske... Ha csak egyetlen gyereknél van fejlődés, már megérte....én mindig azt mondom, ha csak egy ember néz be hozzám, már akkor érdemes volt blogot vezetni....nem debár...

mclub 2013.02.01. 17:00:03

:) de debár... :)))))

grafy 2013.02.03. 11:38:38

:) de, debár a négyzeten!!! :)) több ember benéz, benéz, örül... Az úgy van, hogy a toronyórából is csak a két mutató látszik, ezek után igazodnak az emberek, mégis, semmi lenne az az óra, ha nem hajtanák azok az ici-pici kerekek, akik nem látszanak...:))) Szeretettel: legkissebb kerék. U.i.:szép a kecske.

mclub 2013.02.03. 17:19:16

Üdv. grafy, örülök, hogy "látlak". :)
süti beállítások módosítása