Február 21. csütörtök – Az ember tragédiája

Hát már régen voltam ennyire vacakul. Egész nap feküdtem. Oldalra nézni még mindig nem bírok. Ha mégis megteszem, igencsak szédülök. 36,8 fok a testhõmérsékletem. Tudom, hogy ez egy normális embernél rendben van, de ha azt veszem, hogy amikor kiterjedt hashártyagyulladással már csak vizes lepedõbe csavarva tudtam létezni, akkor volt 38,5 a lázam, akkor ez magasnak számít. Azt hiszem, alacsonyabb a testhõmérsékletem, mint egy normális emberé. Ez okozta majdnem a tragédiámat 2007-ben. Ki vesz komolyan valakit, akinek 38,5 a láza? Hogy másnak hasonló helyzetben talán 41 fok lenne, az fel sem vetõdik. Akkor mennyi lehet a 36,8 átszámítva? Pedig már sokkal jobban vagyok. Egész nap csak feküdtem. Mert fekve egyenesen elõre nézve bírtam létezni. Így az ágyban fekve kb. félórás blokkokban néztem meg a Jankovics Marcel Ember tragédiája filmjét és az Üvegtigrist. Így el is múlt a nap. Pedig annyi tervem volt! Már két hete küzdök. De nem értettem a szóból, hogy ki kellene feküdnöm. De hát a kollégák is igen rossz állapotban vannak, nem akartam még én is terheket rakni rájuk. Ám ez most nem volt kérdés. Mentem, amíg lábra tudtam állni. De aztán már nem. Holnapra már jól leszek – remélem.