Február 24. vasárnap – jégtörõ Mátyás

Reggel elég rossz idõ volt. Esett az esõ. Délelõtt alig lézengtem. Azért lett ebéd, mert szerencsére már a napokban elkezdtem a pörköltet fõzni, de akkor nem tudtam befejezni. Ma ez lett a szerencsém. Aztán délután meg tavasz lett. Ferenc talált egy sünit a szénában. Misiék fél ötkor indultak vissza. Mindig olyan nehezen élem meg, ha valaki elmegy. Fõként, ha ez délután van. A délutánokat egyébként is nehezen viselem, a vasárnap délutánokat meg pláne nehezen. Azon agyalok, hogy mi lehet ennek az oka.