Március 1. péntek – Elõször ténykedtem a kertben

Tegnap estétõl nincs pápa, ma reggeltõl van új jegybankelnök-jelölt, és ma éjféltõl itt a meteorológiai tavasz. A nap is kisütött már néhány percre. Lementem a tanösvény lépcsõjéig. Gyönyörûen zöldell a talajtakaró. Itthon megmetszettem a három szõlõtõkét. Körülnéztem, mi hogy áll. Vannak rukkolalevelek, kezd hajtani a tárkony, két kicsi virágocska is nyílik, valami pici kék és egy százszorszép-féle. Ebédre a káposztasaláta maradékot megpirítottam, mint a párolt káposztát, öntöttem rá szójaszószt, tettem bele jócskán fokhagymát és egy kávéskanál csípõs pirospaprikát. Nagyon jó lett. Fogok ilyent „tudatosan” is csinálni, nemcsak maradékhasznosító célzattal. Még mindig nem túl jó a fizikai állapotom. (Lehet, hogy a lelki sem.) De azért nagyon reménykedek a javulásban. Mintha egy kicsit fellebbent volna rólam néhány percre az a szürke fátyol. Az égen a nagy szürkeségben talán darvak ezek a madarak. Nagy hanggal röpültek, de csak az õszi vonulásukról találok leírásokat. De ha õsszel elmennek, akkor valamikor vissza is kell jönniük.