Március 14. csütörtök – tél a tavaszban

Tegnap este lett pápánk. Nem volt semmi „elvárásom”, de hogy SJ lett a pápa, valami különös örömmel töltött el. Nem is tudom, mikor érzetem hasonlót. Elõtte Györgyivel beszéltem. Vagyis talán éppen a füst felszállásának pillanatában. Aztán nehezen aludtam el. Reggel korán keltem. Még fél öt sem volt. Gyalog indultam el, de jött KG és elvitt. Nagyon jól esett. A kicsi Eszti, meg is jegyezte, hogy milyen szokatlan, hogy ilyen vidám vagyok. Felmentem a nyolcadikosokkal filmet nézni a negyedik órában. Az ötödik órában volt az ünnepség. Aztán gyalog jöttem haza. Vágott az arcomba a havasesõ. Még jó, hogy a nagygallérú fekete kabátban voltam. P. itt volt délután. Tombol az ítéletidõ. Nem emlékszem még ilyen március idusára.