Március 22. péntek – továbbképzés

Reggel fõztem egy spenótos pennét. Aztán mentem a továbbképzésre. Már hajnalban azon törtem a fejem, hogy tudnék olyan hozzáállást kialakítani, hogy a legkönnyebben elviseljem a helyzetet, s meglássam benne, amivel építkezni tudnék. No, ez nem könnyû, de végsõ soron mindent hasznos lehet valamire. Kreativitás kérdése, hogy megtaláljuk-e ezeket a pontokat. Hát végülis ez is haszonnak tekinthetõ, hogy élezem a kreativitásom, növelem a türelem. De ezzel együtt megint elkeserített, hogy itt tartunk. Mindig vannak illúzióim. De ragyogó idõ volt. Az elsõ szünetben 11 körül megettem a gyümölcseimet a narancs kivételével, így ebédszünetben már csak kávét ittam. Sétáltam a Búza téren, fényképezgettem. Délután eléggé kivett az észbõl a pasi. Nem tudom eldönteni, hogy azért ilyen, mert annyira takargatja a saját véleményét, hogy ebbe a hülyeségbe csúszik, vagy tényleg ilyen. De az utóbbi, az elég elkeserítõ. Este ettem a spenótos tésztából. Jó volt.