Március 28. csütörtök – napsütés

A házimunkákban igyekeztem ma jeleskedni. I-nak megcsináltam a csomagot. „A rosszal szemben csak a jónak van esélye” – mondja éppen most egy ferences szerzetes a háború után kivégzett ferencesekre emlékezve itt a kisfilmben, amit az elõbb indítottam el. Ahogy beszél, felidézõdik bennem a múlt heti továbbképzés, és az a madár, aki ott szónokolt. Ennek a borzongató véleménydiktátor-csapatnak egy díszpéldánya, akik naponta megörvendeztetnek a valójában félelmetes kinyilatkoztatásaikkal. Ezt a verbális agressziót is a leghasznosabb a ferences lelkülettel kezelni. Nem is mondok errõl többet, mert máris készül beköltözni a lelkembe a jeges fuvallat, melyek ezek a dementorok kavarnak. De húsvét van! És van rendje a teremtett világnak. És ahogy a természet törvényei nem a véleményektõl függnek, úgy ezek sem erõltethetik ránk a baromságaikat hosszútávon. Szegény, szegény emberkék õk, akik kevesének érzik, hogy részesei legyenek az áramlásnak, õk maguk akarják szellenteni a passzátszelet. Na, de ez olyan is. Bár a bûz közepén õk maguk ülnek.