Március 30. nagyszombat

„Krisztus világossága!” „Istennek legyen hála!” Ezzel a köszöntéssel és ezzel a válasszal érkezik nagyszombat este a húsvéti gyertya a templomba, melyet az akkor szentelt tûzzel gyújtanak meg a templomajtóban. Így volt ez ma is. Reggel elkezdtem a házimunkákat. Megsütöttem a húsvéti kalácsot (dagasztás 2 kg lisztbõl) (Recept a fõzõsben.) Ebédre gombapörköltet fõztem nokedlival és kukoricalevest. Hagyományosan még böjt van estig, de nem szigorú, csak húsmentes. Ekkor szokott hagyományosan halászlé lenni (a hal a böjt szabályai szerint nem hús). De halászlét csak akkor fõzök, ha az öcsém itthon van, mert õ nagyon szereti, én meg nem annyira. Vagyis szeretem a halászlét, csak a nyers hal érintésétõl viszolygok kicsit valamiért, ezért nekem külön lelkierõ kell ahhoz, hogy halat készítsek. Hogy ez miért van, fogalmam sincs. A lényeg, hogy éppen ezért elég kevés halat eszünk. Szóval, nem volt hal nagyszombaton ebédre. Aztán aprósüteménynek mézespogácsát sütöttem, igaz, nem karácsony van, de ha az idõjárása gondolok, akkor nem is olyan vad dolog az a mézes. Sütöttem még egy refomtortát. (Ez is megtalálható a fõzõsben.) Aztán elmentünk a nagyszombati misére. Majdnem elmarad a körmenet az esõ miatt, de mise végére csendesedett a szakadó esõ, így volt körmenet is. Aztán jött a húsvéti vacsora a szokásos módon: sonka, tojás, kalács.