Április 9. kedd – elszabadult C.

A délelõtt megint elég lelkis volt. P-val is beszéltem. Egy hét múlva lesz a temetés. Aztán az elõzõ napi gondolatsort is folytattam. Gondoltam, az órákkal párhuzamosan is tudok valamit lendíteni a dokumentációgyártáson. De hát az kizárt. Az óraközi szünetek nem alkalmasak arra, hogy bármi mással foglalkozzak. Frissítetem a levelezõlistát, majd írásban csináljuk. Csak az a baj, hogy még mindig eléggé leszív a délelõtt, mire formába hoznám magam délután, vége van a napnak. Megint sütöttem kenyeret is, mert az elõzõ nagyon elfogyott. Ennyire sikerületlen rég volt. De tudom, hogy mi volt a baj. „Megigazítottam” a formáját, mielõtt betettem sülni. No, ezt tilos! Kb. 3-ig durván esett, de aztán kisütött a nap. A gyerekeket kivittem Bogádra. Ez volt az a nap, amikor B. autója önállósította magát. Rizskochot sütöttem este.