Május 2. csütörtök – iskola-álmok

Ma T- vel és P-val lementünk a tanösvényre. Közben a KLIK-tõl is jöttek. Mintha valami égi kéz irányította volna, hogy mikor tegyük rendbe a helyet. Annyira szeretem a tanösvényt! Annyira jó iskolát lehetne csinálni nálunk! Mindig bennem van a félsz, hogy csak ábrándozok. De már hány éve álmodozom arról, hogy ilyesmiben részt vegyek. Talán el kellene hinnem, hogy valóság is lehet. Nem létezik, hogy ez ne hasznosuljon a gyerekek számára. Ez a téma töltötte ki a napom. Azon dolgozom, hogy a kollégák tudatosítsák magukban az erõforrásaikat, és amennyit lehet, fordítsanak a közös javunkra. Már nem is merünk álmodni sem. Minta a munka és az élet valami két külön dolog lenne. Hogy elõbb dolgoznunk kell, hogy megéljünk, aztán még, ha marad idõnk, élhetünk is. De én úgy akarok élni, hogy a munkám az életem része lehessen. Méghozzá élvezetes, értékes, örömteli része. Egyéként Kisfehérnek újabb három cicája született. Megint nálunk. És Ketteske is a napokban fog kölykezni.