Május 5. vasárnap – utolsó szombat

Ma a misén jutott eszembe az utolsó szombat ötlete. Gyorsan el is mondtam azt ott lévõknek, nehogy meggondoljam magam. I-nak el kellett mennie, ezét én voltam az anyáknapi verset mondó gyerekek támasza. Aranyosak voltak a kicsik, G-ék meg elénekelték az Áldást, s így zsebkendõ nem maradt szárazon. Délelõtt fõztem, kenyeret sütöttem. Délután egy kicsit pihentem, meghallgattam egy PálFerit, aztán nekifogtam az iskolai cuccoknak, s mostanáig csináltam. Reggel még ragyogóan sütött a nap, de délután eleredt az esõ. Nem is baj. Keljenek csak a magocskák.