Június 12. szerda – nyárias nap, kellemes idõ

Annyira fáradt vagyok, hogy nem is emlékszem hasonlóra. Most nem látom be, hogyan készülök el, de tudom, hogy meglesz. Most kapcsolok egy Pálferit, s elalszom. Reggel majd felkelek, s csinálom tovább. Semmi különös, csak az év vége. Mindenki teljesen le van amortizálódva. Szerintem ez most több, mint „rendesen”. De meglesz. Reggel azzal kezdtem a napot, hogy fõztem spenótot bundáskenyérrel, hogy Ferenc vihessen. Nem lett volna elsõ két órám, de mégis be kellett mennem.