Június 24. hétfõ – Szentiván

Nem került fel a bejegyzés tegnap. Nem is tudom, mit írjak. Nehéz nap volt. Bátor beteg. vírust hozott magával az alomból. Tegnap délelõtt lett rosszul, belázasodott, durva hasmenése kezdõdött. Nyitásra, egy órára mentünk az állatorvoshoz. Ötven százalék esélye van. Megteszünk minden tõlünk telhetõt. Bízom…, Tûzugrós nap ez. Az ugrik tüzet, aki bátor. Eddig nem is gondoltam erre, hogy éppen ezen a napon kapta ezt a nevet ez a kiskutya. Ez egy kis angyalkutya. Ajtó az Égre. Talán túlzásnak tûnik, hogy ezt mondom, lehet, nem is tudom megmagyarázni, csak érzem. Nincs arra ésszerû magyarázat, amit az állatorvosnál éreztem. Egészen biztos, hogy ez már nem az a paradigma, amit tavaly ilyenkor volt. Új reakciókra van szükség…, Édes kicsi Bátor. Az élmény, nem a tárgy tesz boldoggá – mondja éppen most Pálferi. Élményeket ajándékozunk… vagy elfogadunk ajándékként helyzeteket, melyeket kapunk, és a velük járó – akár még nem is jó élményeket. Utólag majd a tábortûznél… Nagyon lehûlt a levegõ. Amikor jöttünk haza, szakadt az esõ.