Július 6. szombat – huszonnyolc év

Akkor is szombat volt. Szép idõ. Nagyon hosszú nap. Talán akkor fordult elõ velem elõször, hogy „elmentem a falig”. Csokiszökõkút, no, az nem volt. Gandit idézi Pálferi: „A között, amit az emberek tesznek, és amit képesek lennének tenni, ezen múlik a világ megváltozása.” Valami belsõ erõ hajt arra, hogy megtegyem, amit tudok. Néha még többet is. De ezt azért nem kéne, mert ilyen alkalmak után egyre nehezebben szedem össze magam. A változásban, a jóra forduló dolgokban viszont nagyon reménykedem, s talán azért is igyekszem megtenni, amit tudok, hogy rajtam ne múljon. A nap szép csendesen telt. Ki sem léptem a kapun. Az állatokkal, fõként Bátorral töltöttem több idõt, takarítottam, konyháztam.