Július 15. hétfõ – tésztagyúrás – fõtt kifli - állatorvos

Nem tudom, mi van velem. Itt a szünet, és most még jobban elmaradnak a bejegyzések, mint iskolaidõben. Az elõbb vettem észre, hogy vasárnapi bejegyzés az utolsó. Talán az van bennem, hogy most „ráérek”, legyen már látszatja a napomnak, aztán úgy belemerülök a dolgokba, hogy ez elmarad. De lehet, hogy ennél rosszabb a helyzet. Arra gondolok, hogy talán megint nagyon engedem magam belesüllyedni abba a nem tudom milyen mocsárba, mint amibe régen annyira elmerültem. De azért legalább a képeket megcsinálom, és az kihúz. Most is, mielõtt megnéztem volna a képeket, nem is emlékeztem, hogy mi is volt hétfõn. De ezekrõl legalább eszembe jutott, hogy megvalósítottam az évekkel ezelõtt kitûzött célomat, és kb. 25 év után gyúrtam tésztát. Meg kiflit és kenyeret is sütöttem, és a kifli tésztájának felét úgy csináltam, hogy 16 részre osztottam. és forrásban lévõ vízbe mártottam 10 másodpercre sütés elõtt a kifliket, melyeket igazi kifli formájúra készítettem. Olvastam valahol, hogy ez fõtt kifli. hogy miért jobb így, nem tudom, de még tájékozódom a témában. Délután meg Ferenccel vittük Bátort az állatorvoshoz. Meg is állapítottuk a doktornénivel, hogy mennyivel más már a helyzet, mint amikor legutóbb találkoztunk. Rengetegen voltak egyébként. A pályázat témájáról beszélgetünk.