Július 18. csütörtök – fodrász és pénzezõs

Délelõtt fõztem, sütöttem kiflit, aztán délben bementem a városba, voltam fodrásznál, tankolni, postán, vásárolni. A nap többi része meg csak úgy elment. A városban mindig nagyon elfáradok. Nem való már nekem a város. Ma is megszólítottak, hogy mozgássérült gyerekeknek gyûjtenek. Tudtam, hogy van egy kétszázasom. Azt gondoltam, azt odaadom, bár már ezerszer átgondoltam, hogy nem ez a segítség útja. Aztán amikor a nõ érzékelte rajtam, hogy adnék neki valamit, akkor elkezdett valami fényképes füzetet mutogatni, amit persze nem láttam jól szemüveg nélkül. A lényeg az volt, hogy 1990 Ft-ot adjak, mert az egy gyerek napi ellátása. Na, itt ez már elég gyanús volt. De mégis odaadtam neki a kétszázast, hogy minél elõbb kimeneküljek a helyzetbõl. Ha ez tényleg csaló volt, akkor egy csalóhálózat alkalmazottja, s arra gondoltam, hogy akkor az a 200 forint legalább az övé lesz, nem a rabszolgatartóié. Nagyon szigorúan kéne venni ezeket a dolgokat, mert nagyon rombolóak. Bennem is mennyit rombol az ilyen, jóakaratomat, a bizalmamat. Nem jó az, ha állandó gyanakvásban kell élni az életünket. Mennyi energia már az, olyan energia, amit a jóllétünkre fordíthatnánk. Ilyen lelkiállapotban értem a benzinkútra, aholis két lány rábeszélt, hogy igényeljek tankolókártyát. Itt is arra gondoltam, hogy ezekek a lányoknak ez a munkájuk, valamibõl élniük kell, s mégis jobb, hogy ilyenbõl élnek, mint az elõzõ asszony. Mert végülis a tankolókártyával még akár jól is lehet járni, ha van az embernek elég figyelme és önfegyelme, hogy idõben utalja a pénzt. És legalább annyi esélyt adtak, hogy még visszaléphetek, ha nem aktiválom a kiküldött kártyát. Hát valószínû így lesz, mert végiggondolva a dolgot kb. 300-500 Ft. nyereségem lehetne egy-egy hónapban, de akkor mindig figyelnem kell a pontos utalásra. És nem tudom, hogy van-e díja az utalásnak,mert ha még az is van, akkor a CityBanknak és az OTP-nek kerestem, s ha meg elfelejtem használni a kártyát tankoláskor, akkor nincs mibõl érvényesíteni a kedvezményt, de a 700 Ft kártyapénzt akkor is kifizetem a banknak havonta. Szóval ez nem volt az én napom, és a pénzes dolgokhoz való viszonyom nemigen javult ettõl. De legalább kiderült, hogy az egyik lány a régi kémia-tanárnénim unokája, és ez jó érzéssel töltött el.