Augusztus 20. kedd – gyerekeinkkel Kisnyárádon

Reggel megint sütöttem kiflit, hogy friss legyen reggelre. Annyira szeretnék minél többet adni a gyerekeimnek, de sokszor nem tudok mást, csak etetni õket. Ez valami õsi ösztön nálam. Legyen nyugtuk, ne fogalmazzak meg elvárásokat, tehessék azt, ami jólesik nekik, ha itt vannak, és egyék azt, amit szeretnek. Pihenjenek, erõsödjenek, töltõdjenek fel, hogy aztán könnyebben viseljék a rájuk váró terheket. Ennyit tudok tenni. Az etetés részeként szaftos tarját fõztem, ezt általában mindenki szereti, én is. Meg is fogalmaztuk, hogy olyanok voltak ezek a napok az evés-etetés szempontjából, mint a nagy ünnepek. A lényeg viszont délután volt. Kisnyárádra mentünk. Ferencék megmutatták Misiéknek a „birtokot”. Nos, ez jó volt. :) Ez volt az elsõ év KS konferencia nélkül. Ez is mutatja, hogy most másképpen vannak a dolgok. És ez természetes. A változás jó, a változás kell, a változás egészséges dolog.