Szeptember 1. vasárnap – vonatos, buszos álom

Két összekapcsolódó, élénk álmom volt. Egy vonat, amivel elindult velem, pedig nem akartam elutazni vele, de a vészféket meghúzva sikerült még idõben leszállnom, s egy busz,ami majdnem itt hagyott, pedig azzal el akartam menni, de végülis megvárt. Délelõtt voltunk itt misén, vadast fõztem ebédre. Ezen kívül a szövegen dolgoztam. Most egyszer megvagyok az egésszel. Valahogy furcsán élem meg, hogy Ferenc már nincs itthon. Pedig volt rá hat évem, hogy szokjam ezt a helyzetet, de az elmúlt bõ egy év után ezt újból meg kell szokni. De ez az élet rendje.