Szeptember 21. szombat – töpörtyû és dió

Tegnap hoztam D.P-tõl 6 kg zsírszalonnát. Ezt ma kisütöttem. A húsos részeket meg külön megsütöttem magyar rillette-nek. Nem mentem sehova napközben, még az udvarra se nagyon. Csak most esete menetem le a kert végébe. Ha egész nap nem fényképezek semmit, az esete mindig kisegít. Gyönyörû alkonyaink vannak. Vasaltam, anyánál rendezgettük a ruhákat, s megint nagyon gyorsan elment a nap. Még kell irkálom a malmos ügyben papírokat. Persze vasalás közben PF-t hallgattam. :) Éppen azt a részt, amiben azt mondja, hogy volt olyan kísérlet, hogy az emberekkel naponta írattak öt olyan dolgot, amiért aznap hálát tudna adni, s heteken belül jobban lettek. Nos, ezt jó lenne csinálni. Rengeteg dologért tudok hálás lenni, ha csak azt veszem, ami a mai naphoz kapcsolódik, s nem olyanokat, melyek folyamatosan vannak, mint pl. a család, a gyerekek, a ház, a megélhetés stb. Ma úgy kezdõdött, hogy jött egy októberi foglalás. No, ebbõl ki tudom fizetni az ifát. Az elszámoló gázszámla is csak a jövõ hónapban jön, s ez is jó. Ma már sokkal jobban voltam, mint tegnap, a csütörtökrõl nem is beszélve. Az is ebbe a sorba tartozik, hogy a szekrényrendezgetést megcsináltuk. Meg a töpörtyû is. És hogy elõkészítettem a holnapi ebédet. Meg az is, hogy volt mibõl megvenni az alapanyagot. És nagyon sok jó gondolatom támadt PF hallgatás közben. És békesség volt egész nap. Szemüveg nélkül vasaltam. Nem is számoltam, de biztosan megvan már az öt. És akkor még azt nem is mondtam, hogy S. összeszedett egy csomó diót. És ez még csak a hátsó fa. No meg ez a szép alkony. :)