Október 7. hétfõ – új családsegítõ

Reggel jöttek a gyerekek. Délelõtt jött az új családsegítõ. Szerintem jó lesz. Délben hazajöttem ebédelni, aztán mentem vissza. Holnap-holnapután elõ kell készítenünk a terepet a pénteki szántásra. Gyorsan jöttem haza, összekészítettem a gyerekeknek a kaját. Egy valami mégis itt maradt. Aztán irodáztunk. Lenke néni telefonált. Aztán Jencivel beszéltem. Valaki azt mondta, hogy most már nem is huszonnégy óra egy nap, vagy egy óra már nem annyi, mint amennyi régen volt. Hát én is ezt érzem. Valahogy mindig kevés az idõm, bár már sokszor mondtam, hogy nem az idõm kevés, hanem az erõm. Mert régebben mintha ugyanannyi idõ alatt sokkal több mindent meg tudtam volna csinálni. Most hallgatunk egy Pálferit, s alvás.