Január 3. péntek – rólam szól meg a hálózatról
Erre most gondoltam elõször. Pedig, mióta hallom. Ezerszer le is írtam. Beszélek bele a vakvilágba. Hányszor elmondtam már, hogy elsõsorban önmagamért vagyok felelõs? Otthon vagyok, otthont adok. Ezt a mondatot hozta ki a Küldetésiránytû. Pedig eredetileg mást gondoltam. Hát ez az! Mi az amit gondolok, s mi az, ami VAN… Borzongató ez az egész. Igen, borzongok. Mintha egy hullámvasúton ülnék. Amikor átment, „átröppent” a busz a hajdani vasúti töltésen. Meg amit néha éreztem a motor hátsó ülésén… Most már nem babra megy a játék. Lehet figurázni, de minek… Mint a néger gyerek a Hairben. Elénekelhetjük az emberiség fájdalmát, de mi van otthon? Hajlamosak vagyunk rá, hogy „kiagyalunk egy jó tervet”, és igyekszünk ehhez megnyerni Isten támogatását. Aztán, ha nem segít bennünket a „nagyszerû megoldásunk” véghezvitelében, akkor állunk bambán – jobb esetben. Most a fordított megoldás igenlése vált tapasztalati vágyammá: Isten „kieszelte” a lehetõ legjobb megoldást minden teremtménye számára. Szóval van ilyen megoldás, nekem, neked, neki, s nem rám vár ennek kiokoskodása. Ami viszont rám vár, annak elvállalása, hogy ebben a „projektben” elvállaljam a magam részét, azt, amit nekem szánt benne. Erre mondom, hogy megtaláljam, hogy mit kéne tennem, s ne kitaláljam. És a kérdés tényleg rólam szól, arról, hogy hajlandó vagyok-e erre. Vagy még mindig jobban bízom magamban, mert ugye, hátha… stb. Más szavakkal mondani, hogy vállalom, mert mi mást is mondanék, és megint más mélyrõl, belülrõl mondani. Ma azt a kegyelmi pillanatot élhettem át, hogy megérettem egy villanásnyi idõtartamra, hogy mit is beszélek már mióta. Hogy ez az egész, ami most itt van, arról szól számomra, hogy én mit vállalok. Isten mindannyiunkat – engem is beleértve – végtelenül jobban szeret, mint amennyire én erre képese vagyok, és végtelenül jobban is látja az összefüggéseket, a következményeket, az Egész optimális mûködését. A Hálózatot. A Hálózat optimális mûködését, s nem az egyese elemekét külön-külön. Én meg csak ennyire tudok kalkulálni. Rólam szól, hogy ezt hajlandó vagyok-e elfogadni. Ez szembe megy a trendeknek. Bár amit én trendeknek érzékelek, azok a huszadik század trendjei. Annak meg már vége. És hol nem ellentmondás ez a kettõ. A hatókörénél. Ha a kuplung azt akarja, hogy az autó a lehetõ legjobban mûködjön, akkor neki az a dolga, hogy a világ legjobb kuplungja legyen. De ha az idejét azzal tölti, hogy milyen a fék… ?....
