Reggel igen vidámmá tett, hogy úgy érzem, tényleg elkezdődött valami sokkal jobb új korszak. Persze ennek veszélyei is vannak. Ha elindul egy vonat, figyelni kell, hogy le ne maradjon az ember. Persze nem kötelező tovább menni, csak akkor nem kell sírni, ha a régiben maradunk. Van lehetőségünk egyénileg is a megújulásra, a gyógyulásra, a jobbra. Persze nem egyszerű ez, de ha már tudom, hogy lehetséges, akkor az utakat is megtalálhatom hozzá. A reményvesztettség s legrosszabb. De remény van. Délután a szokásos mislenyi túra után visszamentünk a városba. Hattól BL misézett az altemplomban. Cs. püspökért volt a mise. A kriptába is lementünk. Nem voltam ott még soha. Lemenni a kriptába, aztán feljönni a tulipános térre, van azért ebben valami nagyon erős szimbolikus tartalom. Persze jeleket mindig abban veszünk észre, amire a figyelmünk irányul.