Húsvét van, de nem egészen ünnepire alakult a napom. Azt terveztem, hogy megírom a maradék egy azaz egy dokumentumot, feltöltöm, aztán kész. Hát most látom, hogy reflexiókat kell írni mindenhez. Külön. Mert eddig is írtam, csak bele a dokumentumban. De ott sem mindegyikhez. De ma fedeztem fel, hogy fel kell tölteni külön, mert különben hiányolja. No, ez a sikítófrász tipikus esete. Most kezd teljesen elapadni a lelkesedésem. De nem baj. mert így legalább nincs bennem a kísértés, hogy a maradék időben még cicomázzam a meglévő anyagot. Hát erre ennyi idő volt.

Egyébként már csak anyósom van itt az ünnepi társaságból. Lehet, hogy ezért is alakult ez most így. Holnap már ő is megy haza. Arra számítottam, hogy ez az egy holnapi nap megmarad még szünetnek. Ám nem. De már legyek túl ezen az egészen. Aztán persze van még az a videóra felveendő óra, de annak legalább tanév végéig van határideje.

Ebédre a sonka tormájából készítettem tejszínes tormamártást. Jó lett. A főzősbe kellene beleírnom, de arra most nincs idő, s különben is csak ez a kép van mára.

Tehát kb. 45. dkg. lett maradék torma a sonkadarabkákkal, melyek a szeleteléskor keletkeztek. Ezt átforrósítottam kb. 5 dkg vajon és felengedtem 2,5 dl tejszínnel. Erős íze van, de nem csíp. Szerintem nagyon finom pl tésztára. igen jó, de még melegszendvicsre is el tudom képzelni. Igazi jó húsvéti kármentő kaja.