Eddig tartott a tavaszi szünet. Hát, nem mondhatom, hogy kipihentem magam. Reggel mentem kiengedni a kutyákat B-nél. A kép a napfelkeltés faluról készült. Annyit gondolok mostanában 2007 tavaszára. Az él bennem, hogy akkor volt ilyen gyönyörű tavasz. Akkor is sokat ültem a gép előtt. A könyv utolsó simításait végeztem. Akkor kezdtem el írni ezt a blogot, de akkor még a másik szerveren. Még mindig rossz egy kicsit, hogy a borítóképet és a szemüveges képemet nem hoztam át onnan. De jó ez így. A világ változik, a változékonyság lényeges, kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba... stb. stb. és ez így van jól. Nagyon nehéz hét év volt ez azóta. De nagyon sok szépség is volt benne. Egészen más vagyok már most, mint akkor voltam. De tényleg. Máshová kerültek a hangsúlyok. De még mindig nem sikerült arra a szintre érnem, ahová szeretnék eljutni, hogy meg tudja nyugodni. Most eszembe jut a nagypénteken talált, Orbán atya által írt keresztút.