Délelőtt főztem. Meg kipakoltuk a spájzot. Aztán ebéd után mentünk K-ra. Vittük a kaját, segítettünk egy kicsit, de legesleginkább gyönyörködtük, Nezik lett a kiscsikó neve. Kazah szó, azt jelenti, hogy karcsú. Nagyon édes, gyönyörű.

U.i. Már 3-án reggel. Nézem a sólymokat, a gólyákat, itt a képen a lovakat. Az élet olyan csodálatos áradása, ahogy ezekben a formákban testet ölt. Jurás mama jut eszembe, aki kotlóst ültetett, volt mindenféle állat az udvarán. Elvesztette 47-ben az otthonát, de újrakezdett messze máshol, hiszen a tavasz mindenütt kivirul, kikelnek a kiscsirkénk, hangoskodnak a gyöngytyúkok. És most itt vagyunk a mozaikra hullott, kényelmes életünkkel. De a tavasz most is virágzik. Az élet árad, csak valahogy letompultak az ezt érzékelni képes érzékszerveink. De még vannak. Még visszatalálhatunk.