Annyira jó ez a tegnapi kép, kár is új bejegyzést írni. :) De hát az élet megy tovább. Ahogy ma olvastam avilai Szt. Teréztől, minden elmúlik, nemcsak a szép, de a rossz is: ,,Semmitől ne félj, semmi meg ne rettentsen. Minden elmúlik. Egyedül Isten marad ugyanaz. A türelem mindent elér. Ha Isten a tiéd, semmid nem hiányzik: Isten egyedül elég!''

Reggel még sütött a nap, de most már nagyon lehűlt a levegő, esik az eső. Annyira fáradt voltam, hogy alig tudtam felkelni reggel. Délután is lefeküdtem egy kicsit. Közben folytatjuk a spájztakarítást. Leengedtem a mélyhűtőt is. Elvileg önleengedős, de nem már nem csinálja rendesen. Kezdett jegesedni. így legalább leltározok is. Volt benne egy csomó kökény, amit karácsonyra nem volt időm-erőm megfőzni. Most azt is odatettem főni.

Kinyílt a sárga nőszirom. Emlékszem, más évben is volt már, hogy ahogy kinyílt, olyan esős idő jött, hogy nem tudtunk sokáig gyönyörködni benne.

Annyira vágyom rá, hogy rend legyen körülöttem. és elsősorban bennem, mert attól majd körülöttem is az lesz.