Reggel láttam meg, hogy Hajnal elpusztult még szerdán és a  kisgólyákat elvitték a nyíregyházi vadasparkba. Nagyon sajnálom. De ez most itt egy hülye kifejezés. Fáj, na. Próbálom megfejteni, enyhíteni. Tudom, hogy el fog múlni, de mégis... Még jó, csomó más dologra kellett figyelnem, csak most itt este megint ők jönnek elő. Elolvastam, hogy mi történt, pedig először nem akartam.. Fura, de legjobban Halászt sajnálom. Persze a kicsiket is. Most kaptak egy pótmamát. Nem akarok erről gondolkodni.

Inkább a nap többi részéről. Reggel felkeltem, sütöttem rétest Ferencéknek, akik hét után nem sokkal érkeztek. Aztán megtartottam a videóra felvett órámat. Hát nem nagyon tetszem magamnak. Belülről sokkal jobb vagyok, mint innen, ebből a nézőpontból. De azért nagyon tanulságos. Lassítanom kéne. Még mindig nagyon rohanok. Nagyon meg tudom kritizálni az órai munkámat. Persze, kritizálni elég egyszerű.Lassítani fogok. És kecsesebben mozogni. Már ha sikerül. Néha eszembe jut, akkor megpróbálom.

Begyűjtöttem a fényképrendeléseket. Délben hazajöttem. Együtt ebédeltünk, Aztán mentünk az állatorvoshoz. Majd mentem a B-ba. Nagyon elfáradtam. Még mindig nagyon rossz az idő.