Olyan mérhetetlen ólmosság ült rám délelőtt,hogy alig tudtam mozdulni. Már reggel nagyon nehezen ébredtem, a vállam minden izomszála be volt feszülve. Egy kis masszázs kellett, hogy el tudjam kezdeni a napot. Kb. 10-ig még tűrhetően voltam, de aztán egyre rosszabb lett. Délbe haza is jöttem. Ebédeltünk, és lefeküdtem, és el is aludtam, mint akit leütöttek. Négy után ébredtem fel egy telefonra. Aztán már össze tudtam magam szedni. A kárpitossal beszéltem. Hát most ez a bútor nem lesz felújítva. Talán majd egyszer. Szerveztem a meggyszedést, Ferenccel beszéltem.