Hát most sem emlékszem a délelőttre. De tényleg. Há
rom körül mentünk be a városba. Most találkozunk utoljára ebben a formában R-val. A kapuban rám köszönt a kicsi lány rollerrel, mögötte a szülei. Aztán a bezárt ajtó... Olyan volt, mint egy rémálom. El kell ezen gondolkoznom. Aztán még a lekvárt töltöttem üvegekbe.
2014.06.29. 21:46
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://empszi.blog.hu/api/trackback/id/tr206453623
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.