Ennek  a napi írogatásnak az a célja, hogy valami szépet, vidámítót vegyek észre a napomba. Ma ez a meggymag volt. Persze más is, meg az, hogy tényleg sokat kell még haladnom az önismeret útján, meg az elengedésén, a hitén, a reményén, a szeretetén. Itt van a nagy lehetőségem, hogy mindent átéljek, amit a nagykönyvek megírnak. Most simán el lehetne keseredni, de szeretném megőrizni a méltóságom, mint 2007-ben. Az biztos, hogy nincs hatalmam a dolgok fölött. Arról a legjobb lesz minél előbb, minél tökéletesebben lemondanom. Aztán még azt kéne fölfogni, hogy mindenek ellenére az a legjobb, ha tudok jól lenni. Sőt ez az egyetlen jó. Ez nem szentségtörés és nem szemétség, hanem ez a kiút. Legyen meg a Te akaratod!!! Megkötések, kitételek nélkül. Ezt szeretném átélni. Ez lenne a szabadság. Meg a hit is. A hit lényege az, hogy jó lesz a vége, akkor is, ha most még elképzelni sem tudjuk, hogy az meg hogyan lesz lehetséges.