Reggel Ferencéknél kezdtem. Elmentünk Lánycsókra misére. Egy Veronika nevű kislányt kereszteltek, s gondoltam arra a Veronikára, aki Jézusnak adta a kendőt a keresztútján. Ebédre értem Bajára. Aztán kimentünk a házhoz, de alig volt erőm bármit csinálni. Fölraktuk a tűzrendészeti vackokat, kb. ennyi. Valami csodával határos módon sikerült bevarázsolni az asztalt az autóba, és jöttem vissza. Sötétedett erősen, mire hazaértem. Csak most gondolok rá, hogy Lánycsókkal és az asztallal mindkét öreganyám jelen volt ebben a napban. Mamák, imádkozzatok érettünk!. Veronika kendője...