Reggel lesétáltuk a távunkat anyával. Aztán Misiékkel indultunk Bp-re. 11 körül értünk a Szabadság térre. Még nem láttam a híres szobrot. De nem is ez volt a legérdekesebb az egészben. Amikor odasétáltunk, ragyogó napsütés, fesztiválhangulat stb. A sok ember között egy tévéstáb forgatott. Ami érdekes volt a ténykedésükben, hogy megkértek embereket, hogy álljanak be különböző pózokba az egyes térrészletekhez. Nos..., hát nagyon kár, hogy nem tudok németül, mert igen kíváncsi lennék, hogy milyen "dokumentumfilm", "helyszíni tudósítás" készült úgy, hogy azok a beállított jelenetek vannak benne. Híres tévétársaság ez, de fogalmam sincs, hogy milyen szívvel gondolnak ránk. Az operatőr magyar volt, a beállítási ötletek - már amiket én láttam - tőle származtak. Megkérdeztem tőle, hogy milyen tévének dolgoznak, de erre válaszul az én lakcímemet tudakolta,mondván, hogy annyi közöm van nekem ahhoz, hogy kik ők, mint neki ahhoz, hogy én hol lakom. Ez talán rendben is lenne, ha rám nem lennének hatással - még ha közvetett úton is -, hogy milyen képeket közvetítenek rólunk a külföldi tévétársaságok. Ha egy-egy jelenetet úgy vesznek fel, hogy megkérnek embereket, hogy így vagy úgy pózoljanak a helyszínen, az eléggé érdekes. Bár lehet, hogy arról szólt a felvétel, hogy milyen bárgyúak a magyarok, hogy ha látnak egy kamerát örömmel pózolnak, ha megkérik őket, akkor is, ha fogalmuk sincs, hogy ki és miért filmezi őket.

Azzal együtt, hogy az operatőr valamiért nem akarta az orromra kötni, hogy kinek dolgoznak, azért egy kis figyelemmel ki lehetett ezt deríteni. A fotó magáért beszél. Mondom, nagyon kíváncsi lennék, milyen anyag készült tegnap ott a téren.

Persze azért BL-val és J-vel is találkoztunk, s ragyogóan sütött a nap, de azért .... szóval most is, amikor ezt leírom az a régi érzés tör fel bennem, mint hajdanán, amikor nagy bátran be-beszóltunk a hatalomnak. Éppen azt éreztem-érzem, mint hajdan, hogy a legszívesebben eltaposnának, de azért annyira nem vagyok fontos, hogy megtegyék.