No, ez a nap sem volt pite! Ötödik, hatodik órára mentem Szalántára. Annyira naiv vagyok, vagy nagyon el vagyok kényeztetve az itteni helyzetemmel, de valahogy mélységes döbbenetként ért ahogy az az asszony viselkedett. Mit négerasszony fenekén a májfolt éjjel az alagútban. Egyszerűen döbbenet. Nem is arról van szó, hogy nem ért ahhoz, amit csinál, mert az még hagyján. De amit csinál az károkozás. Elképesztő! Azóta sem tudok napirendre térni fölötte, de hülyeség részemről, hogy hagyom az erőmet veszni vele semmi haszon fejibe.

L-vel viszont nagyon jó volt együtt dolgozni. És megismerkedtem E-vel. Még lehet, hogy nagy dolgok születnek ebből. Minden éremnek két oldala van, és a fák nem nőnek az égig. Csak nagyon nagy önuralommal kell szem előtt tartanom a kedvenc fohászomat:

Szűzanyám, kérlek segíts, hogy életem minden pillanatában Isten akaratát teljesítsem,s ehhez segítsek másokat is."

Aztán még Sz-ra is mentem. Minden rendben volt. A fáradtságról most szót sem ejtek. Sötét volt,mire hazaértem.

Ja, és újból letört a fogam, de a hp-val való találkozás mellett még ez is eltörpült.