Ma itthon mentünk misére. Ez már jó régen fordult elő. Valahogy nagyon elszaladt a nap. Egész délután a G-val közös munkán dolgoztam. A másik kettő még itt van előttem. Persze, azért sétáltunk is. Én ezt egyszerűen nem értem. Talán túl szűk keresztmetszetben élem az időt, vagy mitől ennyire kevés. Annyira szeretném kipihenni magam. Esélyét nem látom, hogy erre mikor lesz lehetőségem. Valószínű tényleg van értelme annak, hogy szoros napirendet írjon magának az ember, aztán ahhoz tartsa is magát. Mert persze jó a könnyebbik ellenállás irányába menni. Nekem is ma kedvesebb volt ez a munka, mint amit elhagytam, pedig a másik sürgősebb lenne. De azt meg halogatom.