Első nap az őszi szünet után. Fáradtabb voltam, mint amikor a szünet elkezdődött. Az órámon már nem is voltam önmagam. Ritkán fordul elő velem, hogy ennyire ne legyek azonos magammal. De a rutinnal végigtoltam az órát. Aztán még egyet. Aztán elmentünk ebédelni. Ragyogó idő volt. Fél háromra Zs. is kijött. A nehezén túlestünk. Egy nagy kő esett le a szívemről. Vagyis egy kicsit, néhány óráig átélhettem azt a régen vált megkönnyebbülést. Talán mint a jogi vizsga után.