Na, végre utolértem magam ezzel a bloggal. Már egyszer sikerült naprakésszé válnom a nagy hallgatás után, de aztán újból lemaradtam. Tegnap este átnéztem a bejegyzéseket az elmúlt egy évből. Hát nem volt gyönge évem. És mégis sokkal rendesebben irkáltam, mint mostanában. Úgy érzem, feléltem a tartalékaimat, és azért nem megy olyan könnyen a regenerálódás. Mindenféle példák jutnak eszembe, hogy mi is lehet velem. Valami olyasmi, mint amikor egy teljesen lemerült telefont csal pár pillanatra tesznek fel a töltőre. Ezzel csak azt érjük el, hogy mindig a lemerülés előtti pillanatban van az a készülék, még éppen használható, de nem

kényelmesen. Vagy a másik hasonlatom, hogy ha egy kis erőm összegyűlik, akkor belecsurog a vésztartalék-tartályba. De talán most már lassan kijövök a gödörből. A lényeg, hogy ezzel a bloggal most naprakész vagyok.

Ma kényelmesen keltünk. Ez fél hetet jelent öt helyett. Ez is nagyon hiányzik, hogy néha akkor ébredhessek, amikor kialudtam magam. Nem is tudnám megmondani, hogy volt-e számottevő példa az elmúlt egy évben, hogy nem óracsörgésre (na, jó, telefonra) ébredtem.

Átmentünk vásárolni. Ebédre gombás tésztát csináltam sajtmártással meg kukoricalevest. Egész délután feküdtem, kicsit aludtam, és utolértem magam a bloggal. Ennyi volt a mai napom.