Még mindig zavarban van az idő- vagy naptárérzékem. Nem tudom miért, de nem stimmel itt velem. Mintha minden nagyon régen lett volna. Valahogy nem találom a realitást. Majdnem elfelejtettem fényképezni. Aztán meg befejezni ezt a bejegyzést.

Reggel 7-ig aludtam. Most kellene néhány hét szabadság, aztán rendbe is jönnék. De majd megszervezem, hogy szabadságnak tűnjön. A lényeg, hogy legyen egyensúly az aktivitás és a pihenés között. A teljesítményt most nem akarom számolgatni. Majd szépen alakul, adódik. Minden rendben volt eddig is, és rendben is lesz. "Csak a mai nap." Nem kell több. Érdekes dolog jutott eszembe ebben a pillanatban: így szoktam le a dohányzásról. Vagyis soha nem szoktam le, csak éppen az adott pillanatban nem gyújtottam rá. S ennek már több, mint húsz éve.

Egyébként délelőtt a szerkényest pakoltam, aztán ebéd, én gyümölcsnapot tartottam, anyának főztem paradicsommártást a maradékhoz. Megint felzaklatott a mindenféle szörnyűségek felemlegetésével. Igaz, hogy idős már, de hiszek abban, hogy még ilyen korban is érdemes a pozitív változásra törekedni.

Ebéd utána zöldségesebe és a henteshez mentem, aztán jött Janika, majd Gabi. Beszéltem telefonon Editkével, Sz. Ildivel, Ferenccel. Sőt még KRenivel is. Misivel is váltottam egy szót gépen.