Nem vagyok jól. Most úgy érzem, hogy nem voltam még ennyire szétcsúszva. De nyilván az idő megszépíti a régi nehézségeket. A különbség csupán annyi, hogy máskor tudtam az okát, hogy mi a bajom, de most aztán igazán lehetnék jól is. Hatalmas bennem a feszültség. Annyra, hogy fáj tőle a hátam. 

Ma volt a Kozármisleny- Diósgyőr meccs. Persze nem követem én a focit, csak beálltam a parkolóba nem sokkal a meccs kezdése előtt - tudtam én, hogy meccs lesz!? Aztán jól beszorítottak. Ahogy tolattak ki a szakadó esőben, a szó szoros értelmében levert a víz. Nem is tudom, hogy éreztem-e már hasonlót, a szülést kivéve, amikor a stressztől megizzad a hajam töve. Pedig, hát a legrosszabb ami történhett volna, hogy hozzáérek valami nagyokos autójához, mert amilyen óvatosan araszoltam kifelé a "nekimegyek" túlzó fogalmazás lett volna. De kiértem szerencsésen. Aztán az OH hozta rám a frászt. Küldtek egy automata levelet, hogy kész a profólióm értékelése. No, ezt nem tudtam értelmezni. Mire végigmentem a hosszú regisztrációs folyamaton, végeredményül megkaptam, hogy engem már miősítettek, itt nem található semmilyen anyag. Ehhhhhh. Nos, hát igen. De legalább most annak lehet örülni, hogy én már ezen túlvagyok. Ha nem mentem volan bele a próbaminősítésbe, akkor most kezdődne az egész. Édes Istenem!!! De jó, hogy már mögöttem van! Ami most van, az is elég.