Azt hiszem, hogy megértettem valamit abból, hogy miért vagyok ennyire feszült mostanában. Iszonyatosan sok az olyan feladat, amit nem látok át rendesen. Sőt egyáltalán nem látom át. Csak megyek előre, mit sem tudva arról, hogy jó-e úgy, ahogy csinálom. Talán a végtelen adminisztrációs iszonyom is innen származik. Nagyon erős az a tulajdonságom, hogy szeretném látni az egészet egyben, hogy aztán el tudjak jutni a megoldással oda. Ez az egész iskolai önértékelés, tanfelügyelet, szakértői munka mind, mind bizonytalansággal tele lévő fejfájdító dolog. Van valaki, aki ezt átlátja? Eddig még tartottam magam valahogy, de most már kezdem elveszíteni a "lelkesedésemet". Az nagyon jó, hogy a minősítésen túlvagyok. El sem tudom mondani, hogy mennyire jó.