Hát, ezt a napot nem minősíteném. Egyszerűen nem értem, hogy ennek miért kell így lennie. Miért? Miért? Miért? Miért annyira nehéz látni, hogy az életnek van, lenne normális menete. Miért kellenek olyan mintha dolgok. A lényeg, hogy ettem egy csevapot ebédre. Reggel egyébként…

Hat óra, ügyeletátadás. Felmérők, jegylezárás. Gyors ebéd. Aztán mentem be a városba. Jól elhúzódott a beszélgetés. Lekéstem a tejet. Elküldtem az útiköltséges és az arizonás anyagot.  

Csak az ötödikkel volt órám, aztán jöttem haza. Egy kicsit megint haladtam a rendrakással. Takarítottam és mostam is. Megcsináltam az útiköltséges papírokat, meg az arizonást is. Éjjel fél egykor végzetem.

Na, már megint kezdtem!? Már megint nem írom meg rendesen a bejegyzéseket? Már megint nem emlékszem rendesen, hogy mi is volt? Annyi biztos, hogy hat óra ügyelettel. Délután meg átmentem Mislenybe a cicaszemcseppért, és el akartam menni misére is. De nem ötkor kezdődött, hanem…

Hónapok óta minden nap felébredek három (néha még előbb) és hat között. De leginkább ötkor. Még az ünnepek alatt is. És ezért eszembe sem jutott, hogy valami ébresztőre számítsak. Erre ma hétkor ébredtem. Még jó, hogy meglepett, hogy világosodik, mert különben még…