Hogy én mennyire utálom a ronda ételfotókat. Aztán tessék. Ma semmi más képem nincs. Egyébként finom volt ez, csak nem figyeltem oda rendesen a fényképezésre. Megsütöttem sütőben a céklát. A szűzérméket vajban fokhagymával, sóval, borssal - ahogy szoktam - kisütöttem. Aztán ebben a zsiradékban átpirítottam az összevágott sült céklát, tejszínt kevertem hozzá, és leturmixoltam. Só, őrölt kömény és egy kis esetes torma az ízesítése.

A címben szereplő mondat pedig a FB szerint Richard Gere csodamondata. Kipróbálom. Ezen ne múljon. Ezt a mondatot elgondolva, komolyan átérezve teremt kapcsolatot az emberekkel és minden élőlénnyel.

Ez egyébként is egy "lelkis vasárnap volt. Megtaláltam a héten az elveszettnek hitt bordó füzetemet. S rájöttem, hogy 2012-ben írtam bele érdemben utoljára. Tehát, mintha elveszett volna az utolsó három évem. Aztán éppen ennek a blognak a segítségével felidéztem, hogy mi is volt velem ezekben az években. Hát nagyon érdekes. A 2013 rettentően messze van. A 2015 pedig összeolvas a 14-gyel. Hát durva három év volt. De talán most már visszajövök a világosba.