Most arra jutottam, hogy a motiváció fokát lenne jó emelnem. Igen, ez valószínű valami kiégésféle. Utána is nézek mindjárt. Elfogyott a lelkesedésem. Szeretném megtalálni, hogy miért is lenne jó, ha megcsinálnám mindazt, amit meg kell csinálnom. Örömet szeretnék találni az elvégzendőkben. Szeretnék kijönni ebből a helyzetből. Megoldást keresek, megoldást kérek. Azért még viselhető a helyzet, de...

A vásárcsarnokban voltam ma. Vettem mindenféle tavaszi zöldeket. Meg az orvosnál is voltam a receptekért. Adott beutalót ultrahangra, de nincs kedvem elmenni. Hasi ultrahang. Na vajon mi lehet a hasamban. Összevissza van ott minden vagdosva, sérvhálózva, ilyesmi... Mit tudnának vele kezdeni. Nekem kéne magammal kezdenem valamit. Projekttervet írni, mindent rendbe tenni a tanfelügyeletre. De elfogy az erőm nagyon gyorsan. Pont ma állapítottam meg, hogy kb. négyórányi időm van egy-egy nap, amikor normálisan tudok ténykedni. A többi nagyon alapjáraton megy. Olvasgatás, angolozás, ilyesmi. Persze ez is fontos, de alig hatékony. Nincs benne dinamika.

De mindez változzon. A hálaadás változtathat ezen. Mennyi, de mennyi mindenért adhatok hálát így este. Hálát adok a családomért, mindenkiért külön-külön. Azért, hogy valójában jól vagyunk. Békében, nyugalomban, biztonságban élünk, hogy megvan mindenünk, ami fontos. Itt vagyok a teljes kényelemben és biztonságban, ölemben az internettel. Pillanatok alatt kapcsolatot tudok teremteni, a akarok vagy ha szükséges. Információkhoz jutok. Szóval minden rendben.

A mai hálaadás külön, hogy békében értük meg az estét. Hogy voltam a csarnokban, hogy megvettük az ajándékokat. Hogy az orvos olyan rendes volt. Hogy megy az autó, hogy örömet szereztem az ebéddel (kukoricaleves, cicege). Hogy már készülök a hétvégére. Hogy gondolkoztam a projekten. Hogy végre megint hosszabb szöveget írtam ide. Ötven pontot csináltam a bagollyal.