Reggel M elvitte az autót, hogy megnézze, mi van vele. Gyalog mentem le. Nagyon szép idő volt. De valami zizegés volt a levegőben. Mindenki bolond volt, én is. Nagyon kicsi volt a tűrőképességem a helyzetekhez képest. Azt hiszem kezdek allergiás lenni arra, hogy mindig mindenben csak a lejáratás, a negatívum kap hangot. Ez rettenően romboló, amikor minden azt harsogja, hogy szétszednek, ha akarnak. De nem erre gondolok, hanem arra, hogy ha jó vagyok az Istennek, legyek már jó annak is, aki éppen belém akar kötni.

A hálára kell figyelnem. Ez vezethet ki a gödörből. Hálás pedig az "állandó listám' mellett a gyönyörű időért, a beszélgetésért, a délutáni pihenésért, az autóért is lehetek.