Reggel fél hétig aludtam, a már ez a másfél óra plusz is sokat jelentett. Vidám voltam, éreztem, hogy élek. Lementem a henteshez, s a piacra. A kutyák megint kiszöktek. No, ez levett a kedvemből. Főztem. aztán ebéd után írtam az előadásokat. Majd mentünk A-ba. Aztán a Fazekasba. Rájöttem, hogy azért keveredek bele a munkába, mert valahogy az egészet akarom megoldani Megint a tökélesség igénye köt meg. Elég az elég jó. Egy pohárba csak egy pohár víz fér bele.
2016.09.25. 15:06
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://empszi.blog.hu/api/trackback/id/tr1511742139
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.