Reggel Misleny - mise. Krisztuskirály vasárnapja. Mindig azt gondolom, hogy majd utólag pótolom a bejegyzéseket, de most már látom, hogy ami elmaradt, azt elmaradt. A jelen a jelené. Az sem jó, ha előre feléljük a jövőt, és az is önámítás, hogy majd később több időnk lesz, és visszatérünk az elmaradt dolgokat rendezni. Csak a jelenhez kapunk kegyelmet, de ahhoz viszont kapunk. Talán most ez a legnagyobb feladatom, hogy ezt belássam. Már nagyon régen mondogatom ezt magamnak, de ezzel párhuzamosan hitegetem is magam. Ezzel most le kell számolnom. Ma az van, ami a ma feladata. Azt ma kell elvégezni. A jövőből sem szabad előre felélni a dolgokat, és a múlt kiegészítésén sem kell merengeni. Ezeket a bejegyzéseket, melyeket most csak úgy felraktam, hogy fent legyen, már nem fogom kiegészíteni. Talán újraolvasni sem. Annyi egy nap, amennyi belefért. Istenem segíts, hogy a jelenben éljek, hogy éljek!