464 évvel ezelőtt ezen a napon halt meg Xavéri Szent Ferenc. Ferenckénk eredetileg róla, a távol-keleti misszionáriusról kapta a nevét, többek között azért, mert a kínai utunk után született. De később áttettük a névnapját Assisi Szent Ferenc napjára, valójában abból a praktikus okból, hogy a Szent Mihály napjához olyan közel van, hogy együtt ünnepelhetjük a fiúk névnapját. Gondot jelentett nekem, amikor még kicsik voltak, hogy miként értessem meg velük, hogy az egyik kap ajándékot, a másik meg nem. Nyilván ezt én paráztam túl, de mivel a születésnapjuk is elérhető közelségben van egymáshoz, a napos-napi megemlékezésen túl - ha mód volt rá - a hangsúlyosabb köszöntés egyszerre volt. Hát, ez is elgondolkodtat, hogy mennyi mindent csinálhattam volna jobban. Viszont az, hogy Assisi Szent Ferenc napjára került Ferenckém névnapja, az anyagi elengedésnek is szimbólumává vált számomra. Ő egész személyiségével sokkal közelebb áll ehhez a szenthez, aki az állatokkal, a természettel beszélgetett, mint a távoli tájak misszionáriusához. Szóval most azt üzeni nekem ez a történet, hogy egy gyerek életét nem szabad, hogy az határozza meg, hogy a szülei mit képzelnek bele az ő jövőjébe. És ez nyilván az inkulturáció szükségességét felismerő szent, Xavéri Ferenc, nyilván helyeselné, és egészen biztos, hogy éppen úgy védelmez a fiamat, minta nem "pártolunk volna át" Assisi Ferenchez. :)