Úgy látom, alig van néhány ember itt a blogvilágban, aki a saját nevét használja. Van, akinél meg is értem. Most az utóbbi napokban tapasztaltam egy-két furcsa dolgot némely bolgokon. Egyesek eltűnnek, majd jönnek újak, akik viszont pár nap alatt annyit tudnak mindenről, amennyit hónapok alatt sem lehet könnyedén összegyűjteni. Mikor csodálkoztam ezen egy ilyen helyen, valaki azt írta rá, hogy „költözőmadár”. Látom, itt is el kell telnie egy kis időnek, míg kinövöm a naivitásomat...
Aztán vannak olyanok, akik tényleg ki szeretnék névtelenül írni magukból a titkaikat, s ehhez keresnek megértő társakat. Ezt is értem. Ezt az "utazás sötétben" állapotnak nevezem. Azért, nevezem így, mert többször is volt olyan élményem, hogy összehozott a sors éjjeli útra egy-egy vad idegennel, aki ott a sötétben közös járműben - haladva valami részben közös cél felé - a legmélyebb titkait mesélte le nekem…
Én magamat nem értem. Fogalmam sincs, hogy miért is nem használom az igazi nevemet. Aki ismer, úgyis tudja, hiszen nem titokban blogolgatok. A több mint ötszáz ismerősöm az iwiw-en láthatta jónéhányszor az üzenőfalon, hogy ideinvitálom. Aki meg nem ismer, annak nem mindegy, hogy M vagy Gy? Szóval, fogalmam sincs, hogy miért jobb ez így nekem. De most még legalább egy kicsit így marad.