Neked milyen tapasztalataid vannak a témában?
Ha egy útról kiderül, hogy nem oda visz, ahova szívesen mennénk, érdemes más irányba indulni
Vannak pillanatok, amikor mikor meg kell állni, és elgondolkozni a dolgokon. És aztán dönteni, hogy mit választunk. Lehet választani a struccot is példaképül, és lehet mást is…
Túl voltam a negyvenen. Években és test-tömegindexben egyaránt. És eljött az a pillanat, amikor döntenem kellett, hogy vagy gyökeresen változtatok az addigiakon, vagy nem marad más hátra, mint óriási súlyokat cipelve megbetegszem, és aztán a világ szerencsétlenjeként, tétlenül várom az öregséget… No, ezt nem terveztem…
Az történt, hogy rosszul lettem az SZTK folyosóján, ahová anyukámat kísértem. Igen nehezen akadt orvos, aki hajlandó volt egyáltalán rám nézni. Nem ájultam el ugyanis, és beutalóm sem volt, „csupán” azt éreztem, most, itt elpusztulok. Aztán végül mégis akadt egy doktornő, aki megszánt. Miután megvizsgált, elmondta, hogy nincs különösebb baj, de ennyi idősen ekkora súllyal ne csodálkozzak, ha ilyesmi előfordul. Az volt a véleménye, hogy vagy lefogyok, vagy beletörődöm abba, hogy ezután ez gyakran lesz így. Lenne, aki beletörődik…?
A fogyókúrázásban profinak éreztem magam, hiszen a műfajjal már gimnazista koromban megismerkedtem, és életemnek szinte csak pillanataira tudok úgy visszagondolni, hogy elégedett voltam a külsőmmel. (De ezzel vagyunk így néhányan!) A hosszú évek során többszöri nekirugaszkodások alkalmával kipróbáltam számtalan „csalhatatlan” módszert: koplalást, edzést, gyógyteát, különböző klinikák és űrhajósközpontok ajánlatait. Ezek le is faragtak rólam – büszkeségemre – alkalmanként néhány kilót, és volt, hogy csak hónapok múlva híztam vissza, s nem is sokkal többet, mint amennyit leadtam. Mindezek ellenére valami újat szerettem volna, valami könnyűt, valami varázslatot. A kétségbeesés határára jutottam, mert amit ajánlottak, már mind hallottam, próbáltam, és egy sem volt se könnyű, se végleges, se varázslat…Akkor elhatároztam, hogy elmegyek L-hez. Hozzá, mint mindig, ha gyógyulásra volt szükségem…. És ezzel új korszak kezdődött az életemben….
