Csak egy kattintás a hozzászólásokhoz...

 

Elég volt a kövérségből!

 

Mindenki maga dönti el, hogy kinyitja-e a kincses ládáját. De egy-egy jó döntéssel mindenki jól jár…

 
Belevágtam! Még nem tudtam, mire vállalkozom… Pedig elindultam egy nehéz, de nagyon érdekes úton, életem legérdekesebb utazásán, ahol a felfedezendő nem más volt, mint önmagam. És már azóta azt is tudom, hogy nincs az a csodafogyókúra, amely segít, ha nem vesszük a bátorságot ahhoz, hogy szembenézzünk önmagunkkal, a problémáinkkal. Érhetünk el iszonyatos erőfeszítések és szenvedések árán még látványos eredményeket is, ideig-óráig meg is tudjuk ezeket tartani, ha van hozzá elég erőnk, kitartásunk, de nem szabadulunk meg attól, hogy a testsúlyunk állandó problémát jelentsen. Egész életünket rááldozhatjuk, hogy állandóan a kilókkal, a kalóriákkal foglalkozzunk, vagy beletörődünk a kövérség igen sokszor fájdalmas állapotába. De választhatjuk azt az utat is, hogy befejezzük a menekülést, a védekezést és a rejtőzködést. Kinyitjuk a kincses ládánkat, elkezdjük becsülni önmagunkat. Kiegyenesedünk és elindulunk, hogy elfoglaljuk a bennünket megillető helyet a világban. Hát én elindultam. Meguntam a kövérasszony létet. Ebből ennyi elég volt! Ebből már biztos, hogy nem lehet semmi többet kihozni. És itt az eddigi próbálkozásoknak csak az eredménye lett „karcsú”, és nem pedig én. De ez most valami más!

 

Szerző: empszi  2007.07.12. 07:27 10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://empszi.blog.hu/api/trackback/id/tr435913760

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2007.07.12. 08:59:42

Teljesen igaz, jó gondolatok, én is voltam már ilyen helyzetben és sok ismerősöm is, de nem mindenkinek sikerül szembeszállni saját magával. (Egyébként tetszik ez az egész, ötletes, én még csak most olvastam először) Ja és szép a virág!!

Lazac 2007.07.12. 10:14:12

Én is elindultam....és még folytatom az utam...pussz

szepy 2007.07.12. 17:59:02

Ne add fel!!!! Kitartás, és meg lesz a gyümölcse4

M 2007.07.13. 11:52:00

Márta! Szeretettel üdvözöllek nálam! Gyere máskor is, és köszönöm! :)

M 2007.07.13. 11:54:29

Lazac, jó, ha néha valakivel megbeszélnünk az úti élményeket! Puszi!

M 2007.07.13. 11:55:46

Köszönöm a biztatást, Szepy! Bízom benne...

Eördögh Sára 2007.07.16. 08:50:58

Szia Kedves Macska! Igazán nagy kitartásod és akaratod van. El szoktam olvasni az írásaidat, sőt anyának is megmutattam, és ő is azt mondta, hogy nagy változások azok, amiken keresztülmentél. Tetszik az a stílus is, ahogy írod a blogod, ill. az, h ehhez az új lehetőséghez nyúltál. Kívánok kitartást, és sok szerencsét a továbbiakra is. Érdekes látni azt a folyamatot is, ahogy a lelked változik. Azt tudnám még javasolni, és minden embernek, nem csak neked, hogy mozogjon annyit, amennyit csak tud. Ez nem üres szlogen, hanem nagyon egyszerű igazság, sokszor túl egyszerű ahhoz, hogy csináljuk. Pedig ez mindennek a nyitja: a megemelkedett pulzusszám, a gyors légzés, a sajgó-lüktető izmok, és az, h nem sajnáljuka testünket. Erre csak én is nagy sokára jöttem rá, a rosszkedvemből evéssel és hangulatjavítóval próbáltam menekülni. Pedig csak valamit mozognom kellett volna, kicsit izzadni és rögtön annyi endorfint kapott volna a szervezetem, hogy már nem is láttam volna olyan szürkének mindent. Persze mindenki másképp működik, és rengeteg mozgás közül választhatunk, az erdei séta is egy lehetőség. Sok szerencsét, erőt. Puszil: Sára

2007.07.16. 08:52:33

CSak még annyit, hogy a képek lenyűgozően szépek. Hol válogattad?

S (Antal) 2007.07.16. 09:47:48

Egyébként Sárának igaza van! Ha csak a képeket nézi végig valaki ezen a blogon, már az is élmény!

M 2007.07.16. 22:19:46

Szia Sári!!! Nagyon örülök neked!!! Köszönöm a dicséretet. A mozgással kapcsolatban tejesen igazad van. Ez nagyon fontos része az egész folyamatnak. Később beszélek is róla, igaz, nem túl sokat, de elngedhetetlennek tartom. Épp ezért is nagyon jó itt a kommented. A képeket a google-ban keresem. Kiválasztok egy szót az aznapi szövegből kulcsszóként. Néha magam sem tudom, hogy miért éppen azt, s amelyik a hangulatomhoz legjobban illik, azt választom az erre adott kínálatból. Remélem, van elég sok szép kép ebben a tárházban... Nagyon sokszor puszillak, (Anyát is!), gyere máskor is!
süti beállítások módosítása