Csak egy kattintás a hozzászólásokhoz...
Elég volt a kövérségből!
Mindenki maga dönti el, hogy kinyitja-e a kincses ládáját. De egy-egy jó döntéssel mindenki jól jár…
Belevágtam! Még nem tudtam, mire vállalkozom… Pedig elindultam egy nehéz, de nagyon érdekes úton, életem legérdekesebb utazásán, ahol a felfedezendő nem más volt, mint önmagam. És már azóta azt is tudom, hogy nincs az a csodafogyókúra, amely segít, ha nem vesszük a bátorságot ahhoz, hogy szembenézzünk önmagunkkal, a problémáinkkal. Érhetünk el iszonyatos erőfeszítések és szenvedések árán még látványos eredményeket is, ideig-óráig meg is tudjuk ezeket tartani, ha van hozzá elég erőnk, kitartásunk, de nem szabadulunk meg attól, hogy a testsúlyunk állandó problémát jelentsen. Egész életünket rááldozhatjuk, hogy állandóan a kilókkal, a kalóriákkal foglalkozzunk, vagy beletörődünk a kövérség igen sokszor fájdalmas állapotába. De választhatjuk azt az utat is, hogy befejezzük a menekülést, a védekezést és a rejtőzködést. Kinyitjuk a kincses ládánkat, elkezdjük becsülni önmagunkat. Kiegyenesedünk és elindulunk, hogy elfoglaljuk a bennünket megillető helyet a világban. Hát én elindultam. Meguntam a kövérasszony létet. Ebből ennyi elég volt! Ebből már biztos, hogy nem lehet semmi többet kihozni. És itt az eddigi próbálkozásoknak csak az eredménye lett „karcsú”, és nem pedig én. De ez most valami más!
